Vér a vérrel

made by: LilimKiss

A vér kibuggyant a száján, és csíkokban folyt le egészen az álláig, majd onnan a földre cseppent. Még a talaj is élvezettel szívta be a tisztaság mintaképének vörös nedveit. Egyszerűen elviselhetetlen. Nem bírom megtörni, pedig már megszégyenítettem és a lelkébe tiportam… de még mindig nem… a vérrel borított meztelen teste gyönyörű. Ahogy a hófehér húson végigfolyik… ellenállhatatlan… és így két legyet ütnék egy csapásra…

- Kagura!

- Igen, nagyuram?- kérdezte az a semmirekellő szélboszorka. Nagyon féltheti már az életét, ha ennyire képes megalázkodni előttem.

- Hozz virágokat és szakét! Néhány pillanatig értetlenül nézett rám, ezért kissé megszorítottam a markom, így pedig már lódult is a semmirekellője.

- Mit akarsz a növényekkel Naraku? Talán virágkötészetet nyitsz?- kérdezte a halandó egy kimért és igen sértő halk kacaj kíséretében. Ugyan nem tudom, hogy miről beszélhetett, de nem ez volt a szándékom, amit elé is tártam.

- Nevess csak saját ostobaságodon kicsi Kagome, de most sikerül megtörjelek egy életre!- és ezen megrémült. Szeme megremegett és ajkán egy újabb adag vér buggyant ki. Ez a látvány felért egy szellem életnyi kínzássorozattal. Olyan elbűvölő látvány… legszívesebben abban a pillanatban lenyaltam volna azt a gyöngyöző nedvet az ajkairól… de meg kell várjam, míg az a semmirekellő… hm, megjött.

- Itt van, amit kértél nagyuram!- és elém dobta a növényeket, majd letette az alkoholt is melléjük. Fejet hajtottam neki, hogy érezze, kigúnyolom. Majd a fogolyra pillantottam, aki kissé remegő testtel bámulta az érdekes növényeket. Mind inkább illatos virág volt, mint bármi másra használható élőlény. Lassan letépkedtem a szirmokat és beledobtam a szakéba. Kimeresztettem egyik karmom és lassú mozdulattal felvágtam a tenyeremet és belecsepegtettem a vért is a kotyvalékba. Ekkor az ital vörösen felizzott és bódító illata elkezdte betölteni a levegőt.

- Ebből most kortyolsz egy keveset kicsike- mondtam gúnyosan, mire elfordította a fejét és összeszorította ajkait, amiből apró vércsík buggyant elő. A vérét akarom… az egész testéről… a vére kell!

Megragadtam a haját és magam felé fordítottam, majd a szeme láttára kortyoltam néhányat az italból, de nem nyeltem le. Szeme ismét megremegett, amint felismerte mire készülök. Közel hajoltam hozzá és másik kezemmel szétfeszítve száját gyorsan csókba fojtottam. Először ellenkezni akart, de ahogy kénytelen volt lenyelni a folyadékot, úgy lassan az ellenállása is tompult. Arca kipirult és mozdulatai lassabbak, vontatottabbak lettek. Elváltunk és szemügyre vettem a hatást. Száján kicsordult egy kevés a löttyből, de már nem számított, mert a kellő hatást elértem.

- Igaz milyen jó érzés. Ahogy a vágy elemészt, de nem tudsz engedelmeskedni a tudatodnak. Mert ki akarsz szabadulni a láncokból és a vágyad csillapítani…

- Igen- jött a homályos válasz. Erre vártam csak. Felhúztam egy kisebb gátat a helység köré, nehogy Kagura vagy Kanna megtudja mit művelek, de nem bírom.

Gyorsan eloldottam a lány láncait, aki a tartás nélkül egyszerűen összeesett. Meztelen testét alvadt vér fedte, míg holdsápadt arca az állán kívül tiszta volt. Szeme a gyűlölet és félelem egyvelegével sorozott engem, de nem érdekel, hiszen én csak a testére és vérére vágyom. Levettem kimonófelsőm és leborítottam, majd ráfektettem őt és elkezdtem lenyalni a vért. Olyan édes és mámorító íze volt. Egyre mohóbban kezdtem nyalni, mire ő kezét a fejemre tette és így kísérte végig utam. Hangosan szuszogni és sóhajtozni kezdett, míg én az ajkairól kezdtem szinte korcs kutyaként behízelegve nyaldosni a vörös nedveket. Véres tenyerem a melleire tettem és ezzel, saját nedvemmel bemocskoltam testét. Ő pedig csak egyre kéjesebben szuszogott. Szinte ingerlő volt, az hogy nem próbál meg ellenkezni az ellen, amit csinálok, pedig erősebb lelki hatalmakat is legyőzött már. Vérem tovább futattam combjára és fenekére, mire keze az enyémre csúszott és belemarkoltatta a fenekébe. Majd másik kezével hajamba markolt és szánk összetette. Egyre gyengébbnek éreztem magam, és mintha a saját vérem is éreztem volna a számban nem csak az övét. De nem. Szétváltunk és apró vércsík folyt le a szokásos útvonalon. Én nem nyaltam le, mert ennek a vérnek olyan szaga volt… mint az enyémnek. Kezdtem megijedni, de valamiért nem voltam képes abba hagyni. Fölültünk és ő lehámozta rólam nadrágomat nyelvét pedig férfiasságom köré csavarta. Nem tudtam mit tenni. Fejére tettem kezeimet és ahogy lassan bekapta erekciótól lüktető hímvesszőm egyszerre kezdtünk el mozogni a csúcsért. Be-ki-be-ki-be-ki… egyre gyorsabb lett. Én már éreztem, hogy itt a csúcs, de ő megállt. Fölállt és nekem préselte hátát, hogy még nagyobb legyen izgalmam. Értettem mit akar, így behatoltam. Gyors tempót diktáltam, mire az eddig némán élvező teste halk sikolyokat kezdett hányni és gyönyörűen vonaglott kezeim közt. Én sem voltam már képes hang nélkül maradni, és nyögni kezdtem. Annyira meglepett, amikor ezt mondta két lökés között:

- Hangosabban… kérlek…

- Miért…- kérdeztem, de nem válaszolt. És én hangosabban kezdtem nyögni, miközben mellét szorongattam, melyet már teljesen bemocskolt saját vérem. Egyre úgy éreztem, mintha ő kezdene engem megtörni, nem pedig fordítva. És eljött a csúcs. Ő felsikoltott, míg én némán löktem még néhányat. Lassan kicsúsztam belőle és lefeküdtem a kimonóra. Nagyon meglepett, amikor ismét szájába vette férfiasságom, és nyelvével izgatni kezdte. Újra akarta ezt az egészet. De nem értem miért…

- Miért…- csúszott ki a számon is a szó. Melegbarna szemeit rám emelte, melyből már nem a gyűlölet és félelem tükröződött, hanem élvezet. Szín tiszta élvezet áradt a szemeiből. Elkezdett feljebb csúszni és megcsókolt. De ez a csók volt a bilincs. Nem éreztem már túl sokat. Mintha kívülről kezdtem volna figyelni magunkat; csak azt vettem tudomásul, hogy átölelem és elkezdek suttogni a fülébe, mire ő elkezd simogatni. Miért… miért… és mintha csak a gondolataim olvasta volna, megszólalt egy csók levegővételszünetében:

- Mert az én vérem is belekerült… csak ezért… egymáséi leszünk… örökre… és te nem tehetsz ellene… semmit!- és ismét csókba fojtott. De nem bántam… akartam… még többet… más már nem számított… csak, hogy teste és vére az enyém legyen…