HENTAI-Heavens not enough (Wolf's Rain)

A terem megtelt a kihívó színkavalkádú nemesek
csoportjaival, kik fényes, túlöltözött alakban bájologva
beszélgettek a hatalmas táncterem szürkés világának
díszletei közt, melynek középpontjában zöldesen ragyogott az
üvegbörtön, benne Chezával, ki kifeszített testtel bámulta
csillogó buborékai mögül a gőgösök hadát. Az arisztkraták
mindegyike álarcot viselt, csipkézett, émelyítően rikító
ruhájuk hiú ridegséggel súrolta a padlót.A várakozás
betöltötte a levegőt, mégis, örvendetes természetességgel
derengett a Nemesek peckes körében, hisz lenéző elméjükben
lobogott a tudat: a Paradicsom csak az övék lehet...

Egy fémmaszkos nő lila rúzsával kenegette gyönyörű ajkait,
mik csábító cuppanással megcsókolták a gőgös levegőt.
Mélyebb, női hangja elégedetten csapta meg a levegőt:
-Minden előkészület befejeződött...
A tükörre nézett újra. A masz csak a szemeit takarta el, mik
hiúan hunyorogva csillogtak az elrejtő, hideg fém fekete
pompája mögött:
-Szép vagyok?
-Természetesen...-hajolt meg a mögötte álló férfi szolga.
-A végső szertartáshoz a farkas vérével tápláljuk majd az
erőművet.
A nő elégedetten nézte magát a tükörben, mozdulatlanul,
várakozva, gőgösen és lenézően azt a világot, mely körülötte
helyezkedett el...

Darcia halkan lépkedett fekete köpenyében, visszhangzó
lépteinél megbillentek az álarcából kiálló, fekete tollak.
-Mi fog történni?-kérdezte mögötte Cher.
A férfi nem válaszolt...

-KIBA...kiba...KIBA...Kiba...-visszhangzott Cheza hangja az
üvegbörtön csillogó kalitkája mögül-ÉLETBEN VAGY?...Életben
vagy?

-Cheza...-suttogta a fehér farkas a testét körlcsavaró
vasláncok és a húsába mélyedő fecskendők véres zuhataga közt
-Cheza...Énekelj nekem...-nyitotta ki arany szemeit és
bámult bele a sötéten fenyegető semmi ében habjaiba.

Cheza énekelni kezdett. Gyermeki, ártatlan dallama szomorú,
gyászos zuhatagként terült szét a levegőben, táncolva és
suttogva a kastély rideg, peckes falai közt...

Blue lassan ráhajolt Higére. Ők is hallották a dallamot,
mely a messzi kastélyból derengett. A lány kék szemeivel a
fiúra nézett, melyek szépséges, női gyönyörrel csillogtak a
szerető szempillák ártatlan, kecses rengete mögött. Hige
arca elmúló volt és hallgatag, mégis próbált mosolyogni,
amint gyengéd ujjaival megsimította a fekete tincsek
vágyakozó hullámát. Tudta, hogy hamarosan el kell indulnia,
de utoljára még szeretett volna együtt lenni Blueval. Lassan
felemelkedett és gyengéd csókot lehelt a lány nyakára,
szelíd fogaival megízlelve bársony bőrét, mely görcsös
szomorúsággal megremegett a forró nyelv miatt, mely
végigsiklott rajta. Hige elmosolygott. Egyikőjük sem szólalt
meg. A fiú ártatlan vággyal megsimította a lány haját,
csábító melleit, mik a fekete ruha alatt gömbölyödtek, majd
kissé keserű elmúlással ujjai az ágyékát cirógatták meg,
melytől pír könnyek szöktek Blue szemeibe, mik csillogva a
levegőbe hullottak. Hige újre felkapta fejét és szájon
csókolta. Hosszú és érzelmes csók volt, amint nedves ajkaik
egymáshoz tapadva ízlelték a testi nedvek keserédes
buborékait, mik forró játékkal az állukra ömlöttek. Blue
lassan ráhajolt. Könnyezett, pedig nem akart sírni. Szorosan
átölelte és a karjaiba zárta, hogy megtartsa magának ezt az
ártatlan pillanatot, amint Hige egész teste felemelkedett és
birtokba vette női lényének verejtékes zugait, a falhoz
szorítva őt. Blue felsóhajtott. Behunyta szemeit, ujjait a
fiú hajába túrta és sírva élvezte együttlétük forró perceit,
amint a csókok pír zuhataga nedvességet lehelt kecses
testére, mely kínzó, kesergő vággyal nyúlt utána és ragadta
meg...mert nem akarta elengedni...
Szemei lassan nyíltak ki ajkaival együtt. Hangja könnyektől
volt rekedtes és csukladozó, egyetlen szavát is csak az
öröm-bánat sóhajára tudta kimondani, miközben remegve a
falhoz simult:
-Hi...Hige...

A várakozó levegő hirtelen tört meg. A Nemesek a kitáruló
ajtóra szegezték önelégült tekintetüket, melyben egy fehér
köpenyes nő jelent meg, ki lassan a terembe lépett a
felharsogó tapsvihar dicsérő robajával kísérve. Léptei hiúan
csengtek a padlón. Az alak kitárta kezeit és elmosolygott
lila ajkaival:
-Üdvözlök mindenkit a Paradicsomomban! Üdvözlök mindenkit
Jagara Paradicsomában!-töltötte be mély hangja a levegőt,
mely összevegyült a sikoltozó kurjongatások tapsviharával.
A nő egymagában, körkörösen táncolni kezdett...

A kastély robajló kiáltásai messzire elhallatszottak. Hige a
vörös, gyökérszerű kábelekre nézett, mik gigantikus
vastagságukkal szántották fel a földet a nagy útmélyedésben,
egyenesen a palotába vezetve:
-Mennem kell...
-Oda mész, hogy megmentsd őket, igaz?-kérdezte Blue, aki
mögötte állt.
-igen..végülis az én hibám...Mindig is azt gondoltam, hogy
szerencsés vagyok, hogy talákoztam velük.-lobbant fel
egypillanatra kínos mosoly arcára-De számukra én csak bajt
okoztam.
-Nem hiszem, hogy...
-De tényleg nem emlékszem semmire...és azt gondoltam, hogy
mindannyian eljuthatunk a Paradicsomba. Tényleg azt hittem,
hogy eljuthatunk.És itt kötöttünk ki.-túrta be szórakozottan
ujjait saját hajába egy hóbortos mosoly képében, de mint
kinyitotta szemeit, azok keserű derengéssel teltek meg-Ezért
kell mennem...
-Veled megyek!
-Tudtam hogy ezt fogod mondani. De nem jöhetsz...-mosolygott
el komoly pimaszsággal.
-Miért?
-Azt akarom, hogy várj itt...
-Miért? Nem akarok itt maradni!-fakadt ki a lány.
-Blue...tekintett feléje komoly, szomorkás arcával-Blue,
kérlek, várj itt, amíg visszatérünk. Ha tudom hogy vársz
rám, akkor bisztosan visszatérek. Sosem adom fel, és
mindenképp visszatérek, hogy találkozhassam veled. Nem
foglak magadra hagyni...
Hige szavainál a lány szerelmes arca lassan felengedett, kék
szemeiben keserű, bánatos vágyakozás és öröm lobbant fel
egyszerre, majd szomorkás derengés, mégis, mosolyogva bólintott.
A fiú a mélyedésbe ugrott egy határozott mozdulattal és
futni kezdett a gyökérszerű huzalok rengetegén, melyek a
palotába vezettek.
Blue mozdulatlanul tekintett utána, kék szemei egyre
távolabbak lettek gyönyörű, bánatos arcával együtt, amint a
köztük lévő távolság egyre nagyobbá vált, míg végül eltűnt
tekintete elől a fiú, ki ziháló futással a felette magasodó
palotára meredt, mint egy fenyegető szörnyetegre...

A Nemesek táncoltak. Körkörösen, egymagában keringett a sok,
gőgös feketeség a vigyorgó álarcok rejtekében megbújva,
közében a fehér kísértetként táncoló Jagara vakító árnyával
együtt, kinek köpenye a levegőben szétterülve suhogott...
Hirtelen az ajató kitárult és egy fekete árnyék lépett be,
mely furcsa, ciripelő hangot hallatva a földre
kényszerítette a megdöbbenő Nemesek tengerét, amint elment
mellettük...
Már csak egyetlen alak táncolt a teremben. Jagara köpenye
lobogva megállt amint a nő ridegen rámeredt Darciára.

A zene megállt...

-Cheza...-nyöszörögte Kiba.
Vége