Layla lassan, nyugodt higadsággal sétált a színpadon. Tekintetét olykor felsütötte , miközben erős, mégis gyengéd ujjaival beletúrt hosszú, aranyszőke hajába, mely émelyítő, kecses hullámként simult arcához. Gondolatával megérintette a hely minden egyes, ismerős szegletét, majd első felléléseire emlékezett vissza, amint kemény tekintetére szürke bágyadság borult. Meglepve fordult a sötét árnyakhoz. Az éj már rég bekapta a világ eme szögletét. A csendes némaság ordított a függönyök közt, melynek mindenható robaját lépések törték meg. Az ében fátylak mögül Yuri lépett elő. Layla hidegen tekintett rá. Azt hitte végre egyedül lehet, de magába zárkózott, büszke nyugalmát megzavarta a férfi. Yuri oda sétált a lányhoz:

-Miért vagy itt?

-Ezt én is kérdezhetném tőled...

-furcsa, ugye?-tekintett az üres székekhez.

-A színpad mindig élettel teli, azzal együtt, ami a színpad mögött van...Most viszont csendes minden, csendes és kihalt...

-Ez lesz a jövő...

-Mikor ez a nyugodág sosem múlik el és az éjszaka örökké tart. Nem él a társulat örökké, ahogy semmi sem.-azzal mellé simult.

Layla kék tekintetén nem tört meg a büszke jégpáncél. Nem jött zavarba, csendes arcát nem szántották fel az érzelme ráncai, pedig belül égett, égett mint...

-A főnix...-suttogta a fülébe a férfi, mitől a lány szemei kissé megrezdültek-A főnix is elpusztul, mégis ujjá születik.

Layla higgadtan a férfira meredt. A földön két árny terült szét, melyek hirtelen eggyé olvadtak össze, amint a fiú szelíden Laylához hajolt és megcsókolta olyan természetes nyugalommal, hogy a lány szemeiben a büszke jég egy pillanatra megtört és elöntötte őket a féktelen derengés. Szempillái gyengéden átölelték egymást, úgy, ahogy őt bilincselték le a fiú kényeztető karjai. Minden perc egy örökkévalóságnak tűnt, mintha a végtelen idejük lett volna arra, hogy kiéljék elfojtott szenvedélyüket, amint a pír ajkak egymáshoz tapadva pihentek hosszú, édes perceken keresztül. Utána a fiú megérintette Layla combját, mi miatt a lány szemei néhány másodpercre kinyíltak a döbbenet miatt, de aztán újra a vágyak tengerébe zuhant bele, melyből nem tudott kiúszni...

Az éj csendje eszeveszettül rikácsolt, ürességtől kongó hangját halk zihálás törte meg. Az ében árnyak szelídül sumogatták a két alakot, kik eggyé olvadtak össze. Testük keserűen egymáshoz tapadt a szaporán csorgó verejték miatt. Layla kéjesen felemelte fejét. Ajkai vadul szakították el egymást, vágytól remegő szájából a büszkeség mégsem engedett ki egyetlen remegő sikolyt sem, csak nyáladzó nyögéseket. Yuri alatta mozgott. A férfi viszont vadállatként üvöltött, bár próbálta visszafogni tajtékzó érzelmeit, miközben ritmukusan csapódott neki a lány ágyékának. A féri „könnyező" arcával gyengéden és szerelmesen a lányra nézett, kinek kék tekintete hirtelen megnyílt, megtörve rajta a rideg jeget szabadjára engedve hullámzó érzelmeit. Csak egyetlen könnycsepp ugrott ki belőlük a görcsös mozdulat miatt megcsillanva a forró levegőben. Yuri gyorsabbra fogta a tempót. Lassan felkelt és az ölébe ültette Laylát. Fejét mellei közé fészkelte be. Nuygodtan szuszogott a két, kellően gömbölyded, vonzó húsdarab közt, majd mohón a szájába vette az egyiket és megízlelte a mellbimbót, mely megkeményedve, kívánatosan magasodott rajta. Layla szépséges hajtengere eltakarta a fiút, kinek rutmusosan mozgó hátán az izmok kitartóan, verejtékezve lüktettek. Cuppogó hang járta át a keserű levegőt. A lány görcsösen ,kéjtől remegve felállt és belekapaszkodott az egyik létrába. A főnix táncára gondolt...A főnixére, mely most belül égette... Ujjai kitartóan markolták a fémet, melyről ragadva csorgott le édes verejtéke, miközben kéjesen kissé előrebukott és elgyengülten megkapaszkodott benne, mert a parázsló érzés felperzselte lüktető bőrét. Yuri gyengéden megtartotta, Laylán ugyanis kába gyengeség lett urrá, amint a szenvedély végtelen tengerében fuldoklott. A fiú magához szorította, melytől a lány álmos szemei újra kinyíltak. A lobogó, kék tekintetben a fiú meglátta saját, pír arcát, mely úgy tűnt, mintha szét akarna folyni az izzadság tengere miatt. Layla halkan felnyögött, amint a férfi hímvesszeje keményen lüktette belsejében nyalogatva és szeretve a húsát, mely görcsösen vonaglott a nedvesedő gyönyör miatt, mely folyamatosan tolta őket a csúcs fele, amint eláztatta a lány combját. Layla feje lassan hátra csuklott, ajkai üres sikolyra nyíltak, amint Yurival együtt, főnixpárként száltak a felhők tengerében násztáncot járva. Egymáshoz tapadva omlottak le...Layla elgyengült kezei cuppogva lecsusszantak a fémről, de elméje és szelleme magasan szárnyalt ezüst gyönyörként a mennyei égen sipítva és tüzelve, mint egy főnix. Az éj volt a közönsége annak a csodának, mely kettőjük közt történt azon az éjjelen...

VÉGE

ASHIKAGA