Recept: kéjes szenvedély vággyal hevítve…

made by LilimKiss

A hold sápadt fényében a tó csak úgy virított visszatükrözve az ezüstös korong arcát, és ezernyi porszemnek rémlő csillagát. Nem takarta az eget egyetlen kósza bárányfelhő sem. A rét messziségekbe nyúló táján két alak állt. Nem voltak túl messze egymástól, látták egymás arcát. A szellem nem volt más, mint Sesshoumaru. Sudár, ám izmokkal telt alakja szinte szépítette a tájat. Szemében aranyos fények tündököltek, amint a vele szemben álló, szintén szikrás pillantású démonlányra nézett. A zöld szemekben szikrázó mérges szilánkok átfúrták a vágytól izzó férfitestet. Közelebb léptek egymáshoz. A szellemnő megszólalt.

- Hát ismét együtt. Nem változtál. Még mindig őrülten akarlak. Érzed, hogy csupa veríték vagyok?

A démon bólintott és szája széle felfelé görbült.

- Finom az illatod, mint mindig. Egy egész évszázad telt el. Te sem változtál – felelte végül ismét közelebb merészkedve a testhez tapadó, átizzadt fekete ruhában virító lányhoz.

- Ayura. Hiányoztál. Akarlak.

- Én is. Tegyük meg – felelt a tiszta felkérésre Ayura, és a férfi karjai közé vetette magát. Őrült módjára tapadt össze ajkuk. Sercegett köztük a levegő. A lány gyorsan ledobta kesztyűit maga mellé a földre. Sesshoumaru páncéljából bújt ki, majd egy pillanatra elválva a finoman édes ajkaktól ledobta az akadályt. Összeölelkeztek. Szorosan álltak. Vágytól feltüzelt forró testük összeragadt. Tépve szaggatták egymás száját, nyakát, majd lihegve megálltak.

- Hány… nővel… voltál…? – sóhajtozta Ayura a szellem nyakába. Sesshoumaru elszakította a nő ruháját és kezét a hamvas, hófehér bőrhöz tapasztotta. A fülébe suttogta kéjtől elfúlón.

- Sokkal… mióta… nem… láttalak… de… eggyel sem… úgy… mint veled…

Ismét őrültté váltak. Szakították, tépték egymásról a ruhadarabokat, melyek csak akadályként voltak most jók. Eldőltek a füvön. Karmaik véres árkokat szántottak egymás bőrébe. Harapták egymás ajkait és közben, szinte játszva őrjítették egymást a beszéddel.

- Hiányoztál…

- Én is… régóta akarlak…

- Széttéplek…

- Tépj darabokra…

És így is tettek. Ayura a férfi derekára fonta combjait és apró karmaival a hátát, mellkasát karmolta, mely néhány pillanatnyi vérzés után meggyógyult. Sesshoumaru teljesen a nő fenekéhez szorította lábait, míg kezével támaszkodni volt kénytelen. De nyelve és szája minden szegletét használta, hogy még magasabbra korbácsolja a vágyukat. Helyet cseréltek. A kutyadémon került alulra, míg Ayura férfiasságára ült, mely tolakodón ágaskodni próbált. Egymásra mosolyogtak. A nő ajkán apró nyálcsepp csurrant végig és Sesshoumaru mellkasára csöppent.

- Veszettül őrjítesz… - nyögte torz hangon a férfi és egyik ujjával letörölte a cseppet, és szájába kanalazta. Ayura lehajolt hozzá és összeakasztották nyelvüket. Nyáluk keveredett, érzékeik lassan visszatarthatatlanokká váltak. Sesshoumaru megragadta az aprócska, ám gerjesztően kerek mellet és egyik ujjával a bimbót kezdte masszírozni. Ismét elvesztették a fejüket. Ayurából előtört a sikoly, míg Sesshoumaruból egy mély hörgés. A szellemnő lovagló ülésben kezdett el mozogni. Minden egyes lendülésnél sikkantott egyet. A tempó egyre gyorsabb lett így a sikolyok is lassan eggyé olvadtak össze. Még most is cakkozták egymás bőrét, ám erejük egyre fogyott, az eggyé válásra fordították a vihart, mely testüket feszítette, mióta újra találkoztak. Hirtelen fellobbant szemükben a vörösség. Sesshoumaru felhördült és karmai zölden villantak fel, melyet a nő lábán végigszántott, majd a csapás nagyobb részét az anyaföldbe vágta. Ayura mérges íriszét is körülfogta a veszett vörösség. Az ő karmai is felvillantak, és a sárgás fényt teljes egészében a férfi mellkasába vájta. Egyszerre üvöltöttek fel a kíntól és élvezettől. Szemükben a veszettség elhamvadt, és a kezükbe irányított csapás okozta fény is elapadt. Sesshoumaru megragadta a nő egyik kezét és megcsókolta kézhátát, majd tenyerét. Nyelvével leitta róla a kellemes illatú izzadtságot, mely sósan izzott szájában. Ayura másik kezéről nyalta a vért, nem kis élvezettel. Egyszerre nevettek fel.

- Még mindig akarlak… démon vagyok… veszettül akarlak… - suttogta Sesshoumaru. Ayura a fűre hemperedett, így a férfi fölé kerülhetett ismét. Mellét és mellbimbóját kezdte nyalni.

- Ne kend a démonságodra… megőrülök tőled… ennyi idő után is… föl tudsz korbácsolni… olyan a nyelved, mint senki másé… - nevetett Ayura és a kutyadémon hófehér, kócos hajába fúrta karmait. Onnan levándorolt keze a lapockára, melyen megfeszült a bőr. Ismét árkot csinált a szellem hátára, aki erre megharapta mellbimbóját, majd falánk csecsemő módjára csaknem egész mellét bekebelezte és agyarait belevájta. Ayura felsikított. Lábát óvatosan Sesshoumaru férfiasságához érintette, mire a partner elkapta lábát, és erősen megszorította. Ismét fordultak egyet, ám most csak helyben. Ayura hasra feküdt, majd egy pillanatra felemelte csípőjét, hogy Sesshoumaru két ujja a hüvelyébe csúszhasson. Mindeközben fenekét is ostromba fogta. A kutyadémon egyre hangosabban hörgött, mely tüzes vasként égette, kínozta a nő fülét. Élvezettel töltötte el a hang, az a mély és férfias hang, mely betöltötte érzékeit. Egyre gyorsultak. Már fájdalmas volt, amit csináltak, de jó. Ismét felvillant szemükben a tüzes veszettség. Ayura a füvet égette ki karmainak aranyszín fényével, míg hüvelyében robbant a másik támadás. Sikított. Sesshoumaru ordított. Nem mozdultak. A kutyaszellem a lány kékesen csillogó, fehér hajába lihegett, majd suttogni kezdett.

- Még… mindig… akarlak… újra… százszor… ezerszer…

- Én… örökké… tudnálak… élvezni… - lihegte válaszképpen Ayura. Az ujjak elhagyták belsőjét. Megfordult. A férfi ráborult és izzadtságtól csatakos hajába fúrta orrát, száját, arcát.

- Szeretem az illatod… őrjít a végtelenségig… belehalok, ha nem csinálhatom…

- Tegyél velem… azt, amit csak akarsz… - jött a felelet, de nem mozdultak egy pillanatig. Sesshoumaru keze ismét a melleket simogatta. Óvatosan, karmával cirógatta meg a mellbimbókat. Benyálazta ujját és úgy is, végrehajtotta a cirógatást. Ayura halkan szuszogott. Nem csak az őrült szeretkezést szerette a kutyadémonban, hanem a gyengéd, ölelően finom szerelmet is. Viszonzásképpen a férfi megfeszülő fenekére siklott keze, és megmarkolta az izmos tomport. Sesshoumaru erre felkapta a fejét és megharapta a szája szélét, majd kicsit meghúzta és elengedte. Egyszerre nevettek fel. Összeölelkeztek és elkezdtek pörögni a fűben, majd amikor belecsobbantak a tóba, még hangosabban vidultak. Ayura elengedte a szellemet és lebukott a víz alá, majd kirobbant onnan. Testén ezer apró gyöngyként csurogtak végig a kristályos cseppek. A kutyadámon rögtön magához rántotta és megölelte, csípőjét szorosan a nő fenekéhez szorítva.

- Érzed? Erre vagy képes… de, hogy hogyan… azt nem tudom… de őrjítően élvezetes…

Ayura hátrafordult és megcsókolta a démont. Hosszú percekig csak csókolták egymást, majd elkapta őket az őrület, pont úgy, mint mindig. A csókból hirtelen vad marcangolás lett. Agyaraik koccantak, szájuk néhány pillanatig vérzett, de hamar begyógyult. A mellekre ismét rátapadt a kényeztető kéz, míg a másik mancspár a lüktető férfiasságra tapadt. Sesshoumaru rögtön megértette, mit akar nője, ám csak húzta annak eljövetelét. De Ayura sem egy könnyen legyőzhető nő. Megragadta a férfi állát, és összeszorította, hogy kitéphesse ajkait az őt felfalni készülő álkapocsból. Cserébe két ujját dugta be a szellem szájába. Sesshoumaru nem habozott, végignyalta azt is, minden oldalról, majd engedte, hogy a lassan lecsúszó lány után szaladjon a két falnivaló ujj is. Érezte amint a forró nyelv bájára tapad és körbeízleli, majd óvatosan elnyeli. Nem húzta az időt, ő is mozogni kezdett az ütemre. Egyre gyorsultak. Sesshoumaru beletúrt a nő hajába és úgy folytatta, míg partnere lábaiban kapaszkodott. Eljött a megváltó beteljesedés. Ayura a lüktető hímvesszőt kikapta szájából és kicsit elfordította, így a fehér mag nyakára, melleire folyt. Sesshoumaru pont ebben a pillanatban kapta el kezét a csodálatos hajkoronából, nehogy abban kárt tegyen támadása. Lábába marta méregzöld karmait. Felordított. A szellemnő rögtön fölpattant és csókba fojtotta az ordítás maradékát. Lecsuklottak a tó sekélyebb részében. Ayura melleiről kanalazta a kutyadémon élvnedveit. Sesshoumaru eközben lábai közt térdelt és combját simogatta.

- Miért csinálod ezt velem? Miért őrülök meg tőled ennyire? – kérdezte halkan. Ayura félbehagyta önmaga tisztogatását. Szája szegletében volt egy csöpp a férfi nektárjából melyet úgy nyalt le nyelvvel, mintha a világ legjobb lakomája maradékát sem akarná veszni hagyni.

- Én őrjítelek téged, te pedig marcangolsz engem. Ez mindig is így volt köztünk. Én szeretem. És téged is. Menjünk ki a partra.

Már félúton voltak, mikor Sesshoumaru nem bírta tovább. Megragadta a nő combjait és elterítette a vízen. A hófehér tincsek hatalmas fátyolként terítették be a part vizét. A kutyadémon nyelvét a hüvelybe vájta. A csiklókat harapta, a fehér nedvet nyalta. Bekebelezte a nőt, mindenestől, míg ő a hátát, nyakát, haját simogatta. Halkan nyögött. Átkarolta lábaival a férfit és elkezdett nyöszörögni.

- Imádni… akarlak… egy… egész… évszázadon… át… cserébe… az… elveszett… időért…

- Megkapod… ezer évet is akár… szétmarcangollak… te pedig a sírig őrjítesz…

És ismét elkapta őket az őrület. A vad, megfékezhetetlen őrület. A kéjes szenvedély vággyal hevítve…